Harcsa: ”Életemben először álltam rá valakire…”
Harcsa Zoltán kapta a legjobb versenyzőnek kijáró különdíjat a Belgrad Winner tornán. Harcsával-aki több ízben megfordult edzőmérkőzésen a vecsési bokszteremben is- Ch. Gáll András készített riportot.
Varga Miklós és Harcsa Zoltán diadalmaskodott a Belgrade Winner – Belgrádi Bajnok elnevezésű nemzetközi tornán, Szőrös Márk ezüst-, Kalucza Norbert bronzérmet szerzett. A május 30-án kezdődő minszki elit Európa-bajnokság főpróbáján kitettek magukért legjobbjaink, akik közül Harcsa Zoltán – a torna legjobbjának megválasztott ifjúsági olimpiai bronzérmes – nyilatkozott honlapunknak.
– Fura módon a negyeddöntőben a skót Aston Brown elleni meccsed volt a legszorosabb, már amennyire egy 15:8-as mérkőzés szorosnak tekinthető…
– Könnyebb meccsre számítottam, az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy kicsit elbíztam magam. Szerencsére a harmadik menetre Öcsi bácsi nagyszerű tanácsokat adott, azt mondta, felütésekkel próbálkozzam, és mindegyik felütésem be is jött, úgy járt a skót feje, mintha rugóra szerelték volna – mondta az Unió Kispest olimpiai ötödik helyezett kiválósága.
Négy érem, egy oklevél és egy serleg a torna legjobbjának – megérte elmenni Belgrádba
– Az elődöntőben a bolgár Adelin Zahariev következett. A 21:6 sima meccset sejtet.
– Az is volt. Zahariev pénteken nagy adok-kapok mérkőzést vívott a kanadai Brody Blairrel, én inkább kívülről irányítottam, sikerrel.
– A döntő nem ment végig a kazah Zsanibek Alimhanulij ellen, a második menetben feladta a küzdelmet a riválisod edzője. Mi történt?
– Az, hogy életemben először ráálltam egy ellenfelemre. Ütöttem tokától bokáig, nem taktikáztam. Az első menet után csak 3-2-re vezettem, erre úgy kezdtem a második etapot, hogy beszorítottam a sarokba, és ütöttem, ütöttem. Ekkor az edző bedobta a törülközőt, szerintem ebben az is benne volt, hogy a kazahnak elment a keze, azaz megsérült.
Harcsa Zoltán a torna legjobbjának járó serleggel
– Már a Bocskai István Emlékversenyen is feltűnt, mennyit erősödtél, már bátran leállsz, úgymond verekedni, bárkivel.
– Én is így érzem, többé nem lesz olyan, mint ami a pályafutásom korábbi szakaszában volt, hogy a mesterem, Szántó Imre “kivett” egy-egy túl nehéznek ígérkező meccsből. rengeteget erősítünk, úszom, futok, szerintem ránézésre is vállasabb lettem.
– Ez olyannyira igaz, hogy amikor megpillantottam egy belgrádi fotódat, szinte meg sem ismertelek. Egy herkulest láttam…
– Túlzásokba ne essünk, de az tény, hogy beleerősödtem a 75 kilós súlycsoportba. Nekem ez az ideális kategóriám, innen nem tervezem a feljebb lépést, jelenleg 77 kilóról kell fogyasztanom, egy reggelit kihagyok, és máris benne vagyok a súlyban.
– Hogy néz ki a felkészülésed?
– Öcsi bácsival napi kettőt edzünk, úszás, futás, kondizás is szerepel a műsoron, Tatán, a válogatott keretben napi három tréning a penzum.
– A londoni olimpia óta nem kaptál ki, ugye?
– Valóban nem, tizenöt mérkőzés óta veretlen vagyok. Jó kezekben vagyok, Öcsi bácsinál jobb edzőt el sem tudok képzelni magamnak. Benne vakon megbízom.
– Mit reméljünk tőled Minszkben, az Európa-bajnokságon,
– Nagyon ki akarok tenni magamért. De semmit sem szeretnék elkiabálni.
– Ebben maradjunk!
Szöveg: Ch. Gáll András
Fotók: belgrádi archívum